A MAL ajkai vörösiszap-tárolójának egy évvel ezelőtti sajnálatos katasztrófája ismét ráirányította a figyelmet a volt almásfüzítői timföldgyár hulladéktárolóinak (zagykazettáinak) környezeti veszélyeire. Különös figyelmet (és óvatosságot) igényel az a tény, hogy a VII. sz. kazettára a győri Környezetvédelmi Felügyelőség engedélye alapján évi 130 ezer tonna veszélyes és nem veszélyes hulladékot hordanak (ennek "komposztálási" maradékával fedik le a területet).  Mindez közvetlenül a Duna mellett (köztük egy kétséges állapotú gáttal), a lerakó alatt szigetelés nincs, a kiépített figyelőrendszer pedig elégtelen. A felügyelőség által kiadott legutóbbi határozat szerint az arzénra megengedett "egyedi talajvíz-szennyezettségi" határérték 110.000-szerese a "normális" határértéknek. A Reflex Egyesület a Greenpeace kritikájával és figyelemfelkeltő akcióival egyetért.

A MAL ajkai vörösiszap tárolójának egy évvel ezelőtti sajnálatos katasztrófája ismét ráirányította a figyelmet a volt almásfüzítői timföldgyár – részben pont a Duna folyó mellé telepített – hulladéktárolóinak (zagykazettáinak) környezeti veszélyeire.

Az elsődleges veszélyt ezeknél a lerakóknál nem a gátszakadás (a folyékony iszap kiömlése), hanem a szikkadt állapotú vörösiszapban lévő, illetve a VII. sz. kazettában folyamatosan lerakott egyéb hulladékokban lévő veszélyes anyagok kimosódása jelenti (a Felügyelőség korábbi engedélye alapján évi 130 ezer tonna veszélyes és nem veszélyes hulladék kezelése és terítése történik a területen). A felhagyott („passzív”) kazetták és lerakóként most is használt „aktív” zagytároló együtt való kezelése jogi és szakmai szempontból egyaránt vitatható.

A közvetlenül a Duna mellett lévő VII. sz. vörösiszap lerakón engedélyezett „komposztálási” tevékenység, a szennyezőforrások összetettsége, a Duna közelsége, a lerakó szigetelésének teljes hiánya miatt számunkra kétséges, hogy folytatható-e a területen bárminemű újabb terhelést jelentő hulladéklerakás? Amennyiben a környezetvédelmi és közegészségügyi hatóságok úgy döntenek, hogy kiadják a „komposztálási engedélyt” a Tatai Környezetvédelmi Zrt.-nek – akkor viszont elvárható minimum, hogy az engedélyezés, ellenőrzés során különös gondossággal járjanak el. Mivel ennek elmaradása komoly környezetbiztonsági aggályokat vet fel, a Greenpeace kritikájával és figyelemfelkeltő akcióival egyetértünk.  

Nem értünk viszont egyet a Felügyelőség igazgatójával, aki a hatóságának tevékenységét kritizáló Greenpeace akciót egyenesen Magyarország lejáratásaként értékeli.  

„Németh Zoltán, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatója az MTI érdeklődésére közölte, hogy a felügyelet a hatályos jogszabályoknak és előírásoknak megfelelően adta és adja ki az engedélyeket.”

Ezt az állítást a legutóbbi határozatot megfellebbező Reflex Környezetvédő Egyesület is vitatta és vitatja. Emlékeztetjük az igazgató urat, hogy ha minden előírásszerűen történne, akkor pár nappal ezelőtt nem kellett volna saját korábbi határozatát visszavonnia (Idézet a határozatból: „A felügyelőség a fellebbezés alapján megállapította, hogy a határozata törvénysértő – mivel nem határozta meg, hogy az E egyedi szennyezettségi határértéket mely terület, mely részén kell betartani – ezért azt visszavonta).

A felügyelőség ugyanis elfelejtette megjelölni, hogy hol kell betartani a határértékeket. Na és persze könnyű úgy határérték alatti eredményt produkálni, ha a lerakó által okozott szennyezettségét mondjuk fenn mérjük a Gerecse gerincén, vagy a Duna másik oldalán vesszük a mintát (remélve, hogy a szennyezőanyag talán nem kúszik át a folyó alatt- partján…

És megítélésünk szerint a zagykazetták felszín alatt vizeinek egyedi szennyezettségi határértékeiről kiadott újabb (javított) határozat is tartogat újabb (feltehetően jogsértő) rendelkezéseket. Érthetetlen és jogsértő például hogy minden indoklás nélkül megsokszorozta az arzénre (!!)  megállapított határértéket – ami ezzel 110.000-szeresen lépheti túl „normális” esetben előírható határértéket. De több más szennyezőanyag határérték is indokolatlanul magasnak értékelhető (fluor, molibdén, TPH) - néhány veszélyes komponensre továbbra sem állapítanak meg határértéket.

Hangsúlyozzuk: az eljáró hatóságnak figyelembe kell venni azt is, hogy az elhagyott a vörösiszap lerakó, ami egyúttal hivatalos veszélyes hulladék kezelő-feldolgozó-hasznosító és deponáló terület is közvetlenül a Duna mellett fekszik (köztük egy kétséges állapotú gáttal), hogy alatta szigetelés nincs a kiépített monitoringja pedig elégtelen.

A második nekirugaszkodásra kiadott H-7423-25/2011 sz. határozat egyedi határértékeit         

feltüntető (első) oldalát csatoltan közöljük. Összehasonlítási alapul az alábbiakban megadjuk azt is, hogy a Felügyelőség által előírt egyedi határértékek hányszoros szennyezettségi szint-túllépést engednek meg a jogszabályban előírt „normális” értékekhez képest (amelyeket az egyes tevékenységek jelenlegi engedélyezéseknél kell alkalmazni)

Íme:

6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet

a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges

határértékekről és a szennyezések méréséről

2. melléklet a 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelethez

Anyagcsoportonként (B) szennyezettségi határértékek felszín alatti vizekre

B = (B) szennyezettségi határérték (mértékegység: ug/L)