Húsz éve Csehszlovákia elterelte a Dunát, tizenöt éve az ENSZ Hágai Nemzetközi Bírósága határozatot hozott a közös megállapodásra. Ma a magyar Országgyűlés népi kezdeményezés alapján napirendre tűzte a térség gondjainak megbeszélését. A hetvenegy ezer aláíró által átadott kérelmet („Vizet a Dunába”),azaz, hogy a Parlament vegye napirendre a problémát, az OVB igazolta, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága egyhangúlag támogatta, míg a Parlament elnöke ezek alapján szeptember 10-én jóvá is hagyta. A szigetközi Öreg-Duna és a Mosoni-Duna helyzetét a tisztes Ház a mai napon 4 óra 16 percnyi idő alatt meg is tárgyalta. Összegezve: - Semmitérően.

Miért mondjuk ezt?

Egyrészt azért mert túl sok szó esett a „bevezetés”-ről. Milyen volt a Duna kétszáz éve, mi történt az ötvenes években, s mi ’77-ben? Mi történt Dunacsúnyban, mi történt a szerződés felmondásakor és miért fordultak a felek a hágai ENSZ Bírósághoz? Mit csináltak, vagy mit nem az egymást váltó kormányok? Ez annyira ismert, hogy már régen kijött a könyökünkön. Kár volt a sok szóért.

Másrészt. A „tárgyalás” már napjaink. Ez már érdekelt sokakat, sokak oldalát furdalta. Aztán mi jött? A parlamenti pártok vitatkoznak, sokszor személyeskedve egymással, a gondot kihasználva. Politikai szócsata keveredve a tájékozatlansággal. Így keverve az Öreg-Duna víztelenségét és a Mosoni-Duna vízszint problémáját az Alsó-szigetközi vízpótlással, a győri folyómeder kibetonozásával. Felkészületlenül, tájékozatlanul összekapcsolva a felszínalatti vízkincs védelmét a kolmatációval (meder feneket záró, beszivárgást gátló beiszapolódással) és a gátépítés szükségességével (!). A Szigetköz kapcsán előjön az alföldi krumpli ára, a műanyaggyártás, az éjszakai parlamenti döntések oka, meg mi a fittyfene. A térségi képviselők is sok hibás érvvel, adattal és homályosan képviselik a Duna ügyét. Tehát a gyerek kiesett a kosárból. Az a hetvenegy ezer ember, aki nevét, aláírását vállalva - a csalafinta szlogennel ellentétben - valójában több vizet szeretett volna a Dunába, pad alatt maradt.

A befejezésként, harmadrészt, vártuk a javaslatokat. Várjuk most is, mert elvétve, ha volt. Egyesek sok gátat és nemzeti parkot kértek (?), egyesek nemzetközi igazságtevőket, egyesek meg „csupán” drasztikus beavatkozásokat. Igazi, megfontolt és szakmailag megalapozott jobbításról senki sem szólt. (Bár ezt Ángyán József képviselő úr az ülés első perceiben kérte.)

Slussz, passz. Letudta az Országgyűlés ezt a népi kezdeményezést. A füst kiment a kéményen. Kérdés, hogy a jövő kedden milyen határozati beterjesztést tesz a kormány a Ház elé. Mi lesz a tartalom? Félő, hogy nem sok minden. Félő, hogy a Szigetköz ügye továbbra is vakvágányon marad.

A Reflex Egyesület javaslatait megismételjük:

A Nagy-Duna esetében minden szakmai és műszaki terv csak a vízmegosztás kétoldalú véglegesítése esetén készüljön. A meglévő tervek, alternatívák egyformán legyenek elemezve (a Szite terve is csak egy, csupán egy tanulmány). Ezek feltétele az átadott, lehetőleg minél nagyobb vízmennyiség, melyben a Magyar Kormány minden nemzetközi fórumon (szlovák kormány, kormányfői egyeztetés, Hága, Brüsszel, Strasbourg) a Víz Keretirányelv értelmében lépjen fel.

A Mosoni-Duna esetében a direkt egyetlen, a legdrágább és a környezetre legártalmasabb verzió (torkolati duzzasztó) mellett készüljön több, az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő megoldási tervezet. Ezek illeszkedjenek a jelenleg támogatásban részesített Lajta-Mosoni-Duna rehabilitációs (KEOP támogatású) munkákhoz.

Győr, 2012. december 4.

Reflex Környezetvédő Egyesület