Mától Párizsban üléseznek Földünk vezetői, hogy kiutat találjanak az éghajlatváltozásból és kordában tartsák a globális felmelegedést. Sajnos az előzetesen leadott nemzeti tervek nem elegendőek, hogy tartani tudjuk a század végére célként kitűzött 2 Celsius-fokos határt, márpedig ha ez nem sikerül, a változási folyamat hatásai olyan szélsőségesek lehetnek, mely jelenlegi társadalmi rendszerünk összeomlásához vezethet.

Számszerű vállalások
Az előző évekhez képest nagy előrelépés, hogy a tárgyaló felek olyan dokumentumokat tettek le előzetesen az asztalra, melyek konkrét vállalásokat tartalmaznak. Még akkor is, ha azok nem elegendőek a változás megfelelő féken tartásához. A becslések alapján a tett vállalásokkal a század végére 3-3,5 fokos felmelegedés várható. Ez ugyan jóval kedvezőbb a jelenlegi folyamatokból következő 5-6 fokosnál, de messze van a 2 fokos fenntarthatónak vélt határtól. Persze az a klímatárgyalás elkövetkező napjainak kérdése, hogy a tett vállalásokból milyen forgatókönyv készül: olyan, amely kötelezettségeket vár el a világ államaitól, vagy olyan, amely csak ajánlásokat fogalmaz meg, számonkérés nélkül. Ez utóbbi - megítélésem szerint - kiváló szolgálatot tehet a világ bármely mellékhelységében, másra viszont igazából alkalmatlan...

Magyarország – kicsik vagyunk, nem számítunk?
Az elmúlt években nagyon sok szakmai anyagban és hivatalos előadáson hallottam a kormányzat képviselőitől, hogy hazánk kicsi és nem számít a folyamatban, így szinte mindegy, hogy mit is teszünk.
Ferenc pápa „Áldott légy" kezdetű enciklikájában arra szólít fel mindannyiunkat, hogy a változást magunkban kell elkezdeni. Mi is ezt valljuk, és ha ez igaz, akkor nagyon rossz az az álláspont, amely kívülről várja a megoldást. Magyarország egyébként 40%-os csökkentést vállalt 2030-ra, ami így leírva elég sok és még illeszkedik is a nemzetközi célokhoz, de ha azt nézzük, hogy már most 36%-os csökkentésnél tartunk, akkor finoman szólva sem ambiciózus és leginkább a szocialista környezetszennyező ipar összeomlásának köszönhetjük. És ez így nincs jól, a helyzeti előnyből nyerészkedő, fotelben hátradőlünk állapot messze van az elvárhatótól.

Terrorral a megállapodás ellen?
A háttér információk szerint 2009-ben a koppenhágai klímacsúcson az olaj-lobbi fúrta meg a valódi megállapodást. Ennek tudtában érdekes a párizsi terror időzítése, és ugyan lehet, hogy csak konspirációs teória, de mi van akkor, ha az Iszlám Állam – amely egyik fő bevételi forrása épp az olajból származik – nem véletlenül időzítette a tárgyalások elé néhány héttel a támadást, hogy ezzel is aláaknázza a tárgyalás sikerességét. Annyi biztos, hogy a terrorfenyegetettség miatt az összes kapcsolódó párizsi civil akciót lefújták.

Klímamenekültek
Az Európát terhelő menekült vagy migráns áradat kétségtelenül olyan kihívás elé állítja az egyesült Európát, amelynek még nem látszik a megoldása. A folyamatban a gazdaságinak nevezett migránsokat már be sem fogadjuk. Én magam sem tudom, mi lehet a helyes megoldás ebben a folyamatban, mindenesetre ajánlom mindenkinek a pápai körlevél idevonatkozó idézetét:
„Tragikus a környezetpusztulás által még mélyebbé vált nyomorból menekülő elvándorlók számának növekedése, akiket a nemzetközi egyezmények nem ismernek el menekültként, és akik törvényi előírások bármiféle védelme nélkül hordozzák magukra hagyott életük terhét. Sajnos általános közöny uralkodik ezekkel a tragédiákkal szemben, amelyek most történnek a világ különböző részein. Az, hogy nem reagálunk testvéreink e drámáira, annak a jele, hogy elvesztettük az embertársaink iránti felelősségérzetet, amelyre minden civilizált társadalom épül."

Párizsi csúcs
Gyerekkorom egyik kedvenc édessége. Pár falat csokis csoda. Hátha csoda lesz Párizsban is a csúcson, és olyan megállapodás születik, mely nyomán elindulhatunk azon a nagyon rögös úton, mely élhető környezetet biztosít gyerekeinknek, unokáinknak! A hasonlat ötlete nem saját, köszönet érte - és a képért - Búzás Mihálynak.