A Reflex könyvében már szót ejtettünk a vámokról, révekről, fokokról, rónákról, medencékről, fenekekről, halrekesztőkről, szigetekről, mint az egykori, természetközeli vízgazdálkodás emberi beavatkozásairól. A Zöld Forrás pályázati támogatásának köszönhetően most házunk táján, a Rábaköz-Tóköz területén térképezzük fel az Árpád-kori vízszabályozás még meglévő nyomait. Földhivatalokon, mai helyszínrajzokon, régi katonai térképeken, levéltári anyagokon és a helyszínen, szó szerint árkon-bokron át kutakodunk.

Az elmúlt évtizedekben a víz szerepe rendkívüli módon felértékelődött. Joggal. A vízkincs védelméről, az ökológiai szemléletű vízgazdálkodásról nemzetközi irányelvek, államok közötti, együttesen elfogadott egyezmények szólnak. Nagyon időszerű a vízzel való harmonikus együttlét visszaállítása. Az árvizek kezelése, a nagyvizek megtartása, a nedves területek visszaállítása, a kisvizekkel való ésszerű gazdálkodás, valamint a felesleges és káros (és általában drága) beavatkozások mellőzése. Ma ezek Európa legtöbb országában egytől-egyig támogatott érvek.

A Zöld Forrásos vállalásunkkal mindenesetre ehhez kívánunk adalékot adni. Ehhez a Reflex korábbi, a térségben végzett vizes élőhely felmérési, kutatási munkái mellé ragyogó kiegészítést (alapot) adott Takács Károly, régész-történész részletes és alapos feltáró munkája, a terület általa végzett feltérképezése és közzé tett anyagai.

Ebből adunk egy kis ízelítőt:

„Az országnak eddig nyolc kisebb területén, tájegységén folytattunk kutatásokat. E munka a Rábaközben és a Kalocsai-Sárközben a legelőrehaladottabb. Az ottani tapasztalatok alapján ma már – legalábbis fő vonalaiban – felvázolható a kora középkori vízügyi rendszer működése. A rendszer lényegi vonása, hogy a folyóvizeket egy sűrű csatornarendszerben áramoltatták, és nagy területen szabályozottan szétvezették. A vizet – meghatározott helyeken kiengedve – öntözésre és halastavak létesítésére, táplálására használhatták fel. A csatornahálózatok – természetesen – a szükségtelen és káros vizeket levezették."

„A hármas szerkezetű csatornák az egész rendszer fő artériái, ezek öntözésre és lecsapolásra egyaránt alkalmasak voltak. Az ilyen objektum középső medre töltések közé van zárva, s így a környezeténél magasabban is képes vizet szállítani, méghozzá két irányban is: a töltésezett meder feneke ugyanis majdnem vízszintes. A hármas szerkezetű csatornát víztelenítésre, lecsapolásra is használhatták, mivel a töltésezett meder feneke mindenütt mélyebben van, mint a környező területek legalacsonyabban fekvő részei."

„Az Árpád-kori csatornák rendkívül sűrű hálózatokat alkottak. A tüzetesebben kutatott területeken tízszer-hússzor annyi elpusztult csatornára bukkantunk, mint amennyi ma ugyanott működik. E tény már önmagában is mutatja a mai és az egykori vízügyi rendszer között lévő funkcionális különbséget."

„Ebben a rendszerben fontos szerep jutott a többnyire mesterségesen kialakított tavaknak, amelyek nem csupán halastavakként, hanem víztározókként is működtek: felfogták és tartalékolták az időszakonként lezúduló nagy víztömegek java részét. Mindent összevetve a rendszer működése idején pusztító árvizek csak kivételes alkalmakkor jelentkezhettek, s ugyanígy ritkán fordulhatott elő a ma belvíznek nevezett jelenség is."

„Az a puszta tény, hogy a föld színe alatt monumentális csatornarendszerek rejtőznek, önmagában is elgondolkodtató. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a kutatott csatornák egy olyan vízügyi rendszert képviselnek, amelynek a módszerei ma is felhasználhatók, akkor véleményem szerint vitán felül áll, hogy további, az eddiginél jóval intenzívebb vizsgálatokra van szükség. S ha a kutatások valóban folytatódnak, és annak eredményei beépülnek vízkezelési gyakorlatunkba, akkor bízvást elmondhatjuk: szinte példa nélkül álló módon kapcsoltuk össze a múltat a jövővel."

A fasorok és parcellahatárok jelzik a csatornák nyomát
(Fehértó, Bika-rét dűlő és környéke, 2009) Forrás: Takács Károly

Leírásunkhoz kapcsolódva mondhatnánk utóiratnak, friss hírnek:

Október végi sajtóhírként hallhattunk az érintett területen történő - elsősorban a vizes területeket érintő - 1,7 milliárdos fejlesztésről. Bár ez a „fejlesztés” szó számunkra nem nagyon érthető, de Rácz András a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára és Reischl Gábor, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója alátámasztotta a Tóköz három megmaradt tavának (Barbacsi-tó, Fehér-tó és Kónyi-tó) életben tartását biztosító beavatkozások megvalósítását.

A témával kapcsolatos további anyagok:

http://epa.oszk.hu/00400/00414/00001/pdf/takacskaroly.pdf
http://www.korall.org/hu/node/1714
http://www.origo.hu/kornyezet/20130528-ontozes-mezogazdasag-arpad-kori-csatornarendszer-halasto-legelo-ret-kozepkor.html
http://geography.hu/mfk2001/cikkek/TakacsFuleky.pdf
http://naput.hu/index.php/g-mainmenu-30/1768-az-arpad-kor-vizugyi-rendszere
és
http://www.historia.hu/userfiles/files/2010-067/Takacs.pdf