Sok nemes, magas szintű tudást igénylő feladatot elvégezve 75. évében csendben elment dr. Hajósy Adrienne. A Miskolci Egyetem arany diplomás geofizikusa férfias kutatási területet választott magának 1966-ban, a földet. Szakmai útját végig kísérte a föld, a kőzetek, a talajtani formák és főképpen a vízkincsek világa. A ’80-as években megérintette a természeti és a környezeti értékek megóvásának fontossága. Barátságunk onnan ered, amikor Adrienne a föld mellett a Föld védelmét is lelkesen felvállalta és a későbbiekben civil zöldként - a fiataloknak, nekünk is példát mutatva - képviselte.

Ahogy szerte a világban, úgy hazánkban is egyre többen ismerték fel az élet alapfeltételeinek védelmét, annak fontosságát. Az 1980-as évek második felében sorra alakultak meg a zöld társadalmi szervezetek. Adrienne az elsők közt volt részese a Duna Kör, majd a Duna Charta megalapításának is. Olyan neves szak- és közéleti emberekkel dolgozott együtt, mint Csoóri Sándor, Czakó Gábor, Karátson Gábor, Lamm Vanda, Láng István, Lányi András, Mádl Ferenc, Makovecz Imre, Perczel Anna, Péterffy Ágoston, Sinkovits Imre, Somogyi József, Szántó Piroska, Szentágothai János, Vargha János és hosszasan sorolhatóak a nevek. És az apropó, ahol velünk, győri reflexesekkel összetalálkozott: a Bős-Nagymarosi vízlépcső. A Duna védelmének ügye. Az érzékeny, odafigyelő újságírók, mint Hargitay Miklós, Mangel Gyöngyi, Ságvári Márta, Új Péter, vagy Vit László segítségére voltak a környezetvédőknek. Országosan kiemelt figyelmet kapott a Duna.

Ha valaki, hát akkor dr. Hajósy Adrienne véges-végig képviselte a folyó ügyét. Legyen az a Magyar Tudományos Akadémia monitoring munkája, a Dunai Kormánybiztos képviseleti feladatainak alátámasztása, az ENSZ Hágai Bíróságához beterjesztett magyar peranyag megalapozása, de a zöld szervezetek minisztériummal szembeni érdekképviselete. Sorolhatatlan mennyiségű feladatot látott el precízen, szorgalmasan.

Nyugdíjba vonulásakor a pesti otthonát felcserélte egy Balaton-parti, balatonföldvári kertes kisházra. A Reflex mellett meghatározó önkéntese lett az akkor megalakult Nők a Balatonért Egyesületnek. Ekkor már úgy ismerte a Balatont, mint a szeretett Dunát. Száz évre visszamenőleg tudta mindegyikről a vízszinteket, vízmennyiségeket és napra pontosan! Szerette a folyókat, tavakat és persze - az egyetem óta - a felszínalatti édesvízkincset.

Elsők között volt, aki találkozott a vírussal. Nagyon megviselte, ahogy mondta: - Több napra nem emlékszem, láttam a halált. Nagyon lefogyott, de szellemében, akaratában változatlan maradt. Sorra írta a beadványokat, gyűjtötte az aláírásokat, zöld mozgalmi szekcióüléseket vezetett, kiadványokat írt, szerkesztett. A Reflexhez való kötődése, a telefonos kapcsolat, a levelezés, a győri és a pápateszéri látogatás, baráti összejövetel számára kiemelten fontos volt. Mindig terveket szőtt, mindig bíztatott bennünket, és most - meg nem tervezetten - egy pont lett a mondat végén.

Egy régi írással búcsúzunk tőled kedves Adrienne:

 „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól” - John Donne.

Nyugodj békében kedves Barátunk!

Szólj hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Reflex-ház beosztása

EFOP - program

TOP - program

KEHOP - program

Papírkalkulátor

 

 

Megelőzési kisokos

 


 

Ökoiskola

Okosuli

Zöld óvoda

Zöld ovi

Ökológiai lábnyom számítás

Ökológiai lábnyom számítás