Hagyományos téli hétvégi túráján a Reflex Egyesület tagjai és civil baráti közössége a Sokoró lankáit vette célpontjába. A havas túra, a vizekhez kapcsolódóan, a dombság természeti és táji értékeinek bemutatását, helyszíneinek meglátogatását célozta meg. A területet jól ismerő szakemberek kalauzolták a társaságot a szombati zimankós kiránduláson.
„Téli túra a vízmentén” címmel elnevezett kirándulás furcsa módon a hegyekbe vezetett. Ahogy Lajtmann József az Egyesület vizes embere elmondta Győr város és térségének ivóvízellátásának biztonságát általában az emberek a városban lévő, szépszámú víztoronyhoz kötik. De ez csak részben igaz. A túra ezért elsőként a harminc éve elkészült „tízezres”-hez vezetett. A Győrújbarát és Ménfőcsanak határán, a dombság gerince alá kiépítve található az a 10000 m3-es tároló, amely a városnak és környékének garantálja a folyamatos és jó minőségű ivóvíz ellátását. Horváth Lajos, aki a Fertő-Hanság Nemzeti Park Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetének volt vezetője adott ragyogó tájékoztatást a hármas dombvonulat (szemerei, sokorói, pannonhalmi) flóra és fauna világáról, löszös dombság egyedi vízháztartásáról, forrásairól. Nagy Péter a helyi természeti értékek felmérésében résztvevő kolléga a sok mozaik jellegű területből összeálló, közel 20 hektárnyi helyi védettségű területet mutatta be. Sejtelmesen megmutatva, hogy körülbelül hol található a több száz tővel élő, fokozottan védett méhbangó.
A kisebb víztárolók mellett elhaladva a túra a nagybaráti régi pincesor ódon falai, összehajló fái között ért végett. Ahol Molnár Attila, a Reflex alapító tagja, környezetmérnök és civil borász várta az addigra már szépszámúra duzzadt társaságot, s vezette be őket a borászat hagyományába, az évezredes, ősi nedű készítésének rejtelmeibe, a fehér és vörös borok zamatának világába.